Az Artemis Vadászatszervező iroda jóvoltából gyakran visszatérő vadász vendégünk az őzhívás kellős közepén találkozott először ezzel a bikával. Amikor meglátta, elakadt a hangja és az ámulattól némán egymásra néztek az őt kísérő vadásszal. Zoli, a hivatásos vadász, már korábban is látta néhányszor, de mindig csodálattal számolt be a látottakról. Vendégünk hazatérve Ausztriába, lelkesen mesélt barátainak a terület királyáról. Elérkezett a szarvasbőgés ideje és végre megszólalt a telefon. Markus vadász barátait úgy lázba hozták a bikáról hallottak, hogy ketten elhatározták, szerencsét próbálnak.
 

Szeptember 11-én megérkeztek vendégeink, az esti vadászatra egyiküket hivatásos vadászunk, míg a másik vendéget vadásztársunk, Tulok Krisztián kísérte.
Kimondottan jó bőgés volt és sok szarvast is láttak, de "azt a bizonyost" várta mindkét vendég. Már erősen alkonyodott, amikor Alois Lentner úr, akit Krisztián kísért, megpillantotta a nagy bikát. Azonnal megértette, hogy Markus barátja mitől jött tűzbe a nyár végén. Mellék bikái között rendet vágva  a koronás király harci dalt fújt a zalai alkonyba. Ekkor már olyannyira besötétedett, hogy nem volt értelme tovább várni.
Hazafelé az úton, majd Zolinál megkezdődött a találgatás az agancs tömegéről, a bika életkoráról és arról, hogy reggel vajon sikerül-e közelebb kerülni hozzá.
 

Hajnalban a sötétség leple alatt, jó széllel sikerült a leshez becsúszni. Mindenfelől hallatszott a bikák bőgése, reményekkel telve várakoztak vadász és kísérője, míg a nap sugarai meg nem világították a berket.
Távcsöveiket sűrűn a szemükhöz emelve feszülten figyeltek, vajon meglátják-e a hőn áhított bikát. A nagy csendben ekkor egy lövés hangja csattant! A lesen ülők egymásra néztek és úgy érezték elszállt minden remény! A lövés a közeli szomszédos társaság területéről jött, ahol szintén vadásztatás folyt.
Néma, csendben töltött percek következtek, egyikük sem szólalt meg, de mindketten egyre gondoltak, lehet, hogy többé nem jön a nagy bika? Ekkor hirtelen a jól ismert mély hang törte meg a csendet és a lövéssel ellentétes irányból lassú lépteivel tehenek gyűrűjében kilépett az erdőből a várva-várt bika. Így világosban még nagyobbat mutatott az agancs és pár pillanatig mindketten csak csodálattal távcsövezték  a lassan a les felé közeledő szarvasokat.
Ezután felgyorsultak az események, további álmélkodásra nem volt lehetőség. A kísérő vadász gyors bólintását követően a közeledő bika testén megállt a céltávcső szálkeresztje, majd eldördült a lövés. A jó találat jelzése után tovább futott a les irányába, miközben vendégünk a biztonság kedvéért ismét lőtt. A mellék bikák és a tarvadak rémülten menekültek, míg a les másik oldalán lévő erdőbe érve megtört a bika futásának lendülete és az égeresben nagy reccsenés jelezte, hogy utánkeresésre szerencsére nincs szükség.
Pár percnyi dermedt csend után gratuláció az elejtőnek, majd a kellő idő kivárása után a vad birtokba vétele következett. A töret átadása után csodálta meg igazán a vendég és kísérője ezt a fantasztikus példányt, az agancs minden milliméterének megsimításával mindketten tudták, hogy nem mindennapi trófea kerül vendégünk vadász szobájának falára.

A délelőtt folyamán a szokásos módon megadva a vadnak a végtisztességet szép terítéket készítettünk, majd megkezdődött a történet minden részletének többszöri elmesélése, újbóli átélése és az elmaradhatatlan koccintás, a vadászat sikerére.
A trófea a kikészítését követő huszonnégy órával 12,05 kg-ot nyomott a mérlegen, a trófea bírálaton 12 évesnek becsülték és 234,60 CIC ponttal, aranyéremmel jutalmazták.
Ezúton is gratulálunk az elejtőnek és köszönet mindenkinek, akinek része volt ebben a csodálatos történetben!